Minõségügyi iskola. 2. rész. Minõségügy története, az ISO 9001 kialakulása

Minõségügyi, minõségbiztosítási iskolánk második része a XX. század legelejétõl a BS 5750 szabványon át az ISO 9001 rendszer kialaulásáig, az ISO9001 rendszer elsõ öt tagjának létrahozásáig tárgyalja.

ISO 9001, ISO 14001 tanúsításra való felkészítéshez, EMAS rendszer kiépítéshez, pályázat írásához kérje ajánlatunkat itt!

Elõrelépés csak a század közepén történt, amikor a késztermék ellenõrzése mellett megjelent a gyártásközi ellenõrzés is. Ezzel a metódussal idejében rájöttek a hiba keletkezési helyére, okára, így megelõzhették a sorozatos selejtgyártást, de legalábbis sokkal kisebb költségbe került az esetleges hibás darab kijavítása. Itt már nem a hibát vétõ megbüntetése volt a cél, hanem a hiba forrásának feltárása, és megfelelõ helyesbít�� intézkedéssel a folyamat módosítása. Az ipari fejlõdés következtében különféle társadalmi igények merültek fel, amely igényeknek megfelelõen az ellenõrzés külön, önállóan is megjelenik. Számos ellenõrzõ intézetet hoztak létre, melyeknek feladata a gyártótól független minõségellenõrzés, a minõség tanúsítása. Annak elkerülése érdekében, hogy a különféle tanúsítványok azonos értékkel rendelkezzenek szükséges volt szabványok létrehozására.

Mint a történelem során majdnem mindent a hadiiparban próbáltak ki, úgy a szabványosítás is innen indult el. Az elsõ próbálkozások Amerikában történtek a minõség szabványosítására, és ezek a próbálkozások oly sikeresek voltak, hogy két, a mai napig érvényben lévõ szabványt eredményeztek, a MIL-Q-9858 és a MIL-I-45208 szabványt. Az els�� egy minõségirányítási rendszer elõírá;s, míg az utóbbi az ellenõrzési rendszer követelményit határozta meg. Ezek alapján dolgoztak ki az Észak Atlanti Szövetség részére egy szabványsorozatot, az AQAP-ot (AQAP: Allied Quality Assurance Application; Szövetségi Minõségbiztosítási Kiadvány). Az AQAP szabványok (AQAP-1, AQAP-4, AQAP-9) katonai jellegûek voltak. Jogos igény merült fel, hogy az iparon belül is legyen egyfajta szabvány, amely összehasonlítási alapként funkcionálhat, hiszen ha különbözõ ellenõrzõ testületek szabvány nélkül ellenõrzik, ellenõrizhetik a minõséget, akkor a pozitív értelemben vett minõség, mint fogalom talán meg is szûnne. 1979-ben jelent a BS5750 szabvány elsõ kiadása, amely erõsen támaszkodott korábbi szabványokra. Három részbõl állt, amelybõl az elsõ rész a minõségügyi, a második és a harmadik rész pedig az ellenõrzési rendszer elõírásait tartalmazta. Ezen szabvány elsõ változatát nem csak a vevõ és a szervezet közötti szerzõdéses kapcsolatokban alkalmazták, hanem a Brit Szabványosítási Intézet bevezette a harmadik fél általi regisztrációs rendszert, ahol õk, mint egy független szervezet, minden lehetséges vagy tényleges vevõ nevében regisztrálták azokat a vállalatokat, amelyek megfeleltek a szabvány kiválasztott részében foglalt követelményeknek.

Ez a helyzet kisebb-nagyobb mértékben az egész világra jellemzõ volt. Ez a „kisebb-nagyobb” kifejezés azonban a szabványok terén nem állhatja meg a helyét, tehát szükség volt egy nemzetközi minõségügyi szabvány kidolgozására. Ezt a feladatot az ISO (International Organization for Standardization; Nemzetközi Szabványosítási Szervezet) vállalt magára. Pár gondolatot engedjenek meg errõl a szervezetrõl. A szervezet 1947-ben kezdete meg mûködését. Törté;netének legsikeresebb szabványsorozata az ISO 9000-es. A minõség folyamatszabályozásával kapcsolatos szabványok kidolgozását 1983-ban kezdeményezte az ISO. Az ISO 9000-es szabványcsalád elsõ öt tagját 1987-ben léptették életbe. Ez is igazolja azt a fentebb tett kijelentést, hogy a klasszikus értelemben vett minõségügy, minõségbiztosítás nem egyidõs az emberiség történelmével.

A minõségügy történetét Mészáros Márton a STandard-Team Kft egri irodájának vezetõje állította össze. A 3. résszel 3 nap múlva jelentkezünk!

Küldd el ismerősödnek!

Az Ön neve*
Az Ön email címe*
Ismerőse neve*
Ismerőse email címe*
Ellenőrzés*