A webcím, más néven URL (mely a Uniform Resource Locator [egységes erőforrás-azonosító] rövidítése). Az Interneten megtalálható bizonyos erőforrások (például szövegek, képek) szabványosított címe.

Először Tim Berners-Lee alkotta meg a World Wide Weben való használatra. A jelenleg használt formátumot részletesen leírja az IETF RFC 1738 szabványa.

A webcím az Internet történetének alapvető újítása. Egyetlen címben összefoglalja a dokumentum megtalálásához szükséges négy alapvető információt:

- a protokollt, amit a célgéppel való kommunikációhoz használunk
- a szóban forgó gép vagy tartomány nevét
- a hálózati port számát, amin az igényelt szolgáltatás elérhető a célgépen
- a fájlhoz vezető elérési utat a célgépen belül

A legtöbb böngésző nem is igényli, hogy a „http://” részt begépeljük egy weblap eléréséhez, hiszen az esetek döntő többségében úgyis ezt használjuk. Egyszerűen begépelhetjük a lap címét, például: „standar-team.hu/szakszotar”. A főlap megtekintéséhez általában elég a tartomány nevét beírni, például „standard-team.hu”.

A webcímek egyéb részeket is tartalmazhatnak, http esetében például az elérési út után, egy kérdőjel (?) mögé helyezve keresési kérdés szerepelhet, ami egy get metódusú HTML űrlapból származik. Az elérési út után, attól egy kettős kereszttel (#) elválasztva szerepelhet a hiperszöveg egy részére hivatkozó azonosító. Ez az azonosító nem része a webcímnek, de gyakran szerepel vele kapcsolatban.