Refaktorizált megoldás

Három alapvető nézőpontja van az OOD&A-nak: üzleti nézőpont, specifikációs nézőpont és az implementációs nézőpont. Az üzleti nézőpont definiálja az usernek az információs és folyamat modelljét. Ez az a modell, amit a terület szakértői meg tudnak védeni és elmagyarázni (gyakran analízis modellnek is hívjak). Az analízis modellek némelyike a legstabilabb modellje az információs rendszernek és érdemes karbantartani.
A modellek kevésbé hatékonyak, ha nem a megfelelő nézőpontra fókuszálnak. A nézőpont lehetővé teszi az információ szűrését. Például osztály modell definiálása egy telekommunikációs rendszernek jelentősen változik attól függően, hogy melyik nézőpontra fókuszálunk a következők közül:
•    Telefon user, akinek fontos a telefonálás és a részletezett számlakivonat kényelme
•    Operátor, aki törődik azzal, hogy csatlakoztassa az usereket a kívánt számhoz
•    Telefonos könyvelő osztály, akik az userek számláival es híváslistáikkal törődnek.
Néhány egyező osztály lesz azonosítva, de nem túl sok; ahol igen ott a metódusok nem fognak megegyezni.
A specifikációs nézőpont a software interface-jeire fokuszál. Mivel az objektumok (mint absztrakt adattípusok) szándéka, hogy elrejtsék az implementációs részleteket az interface mögé, a specifikációs nézőpont definiálja az ismertetett absztrakciókat és viselkedéseket az objektum rendszerén belül. A specifikációs nézőpont definiálja a software határvonalát az objektumok és a rendszer között.
Az implementációs nézőpont definiálja a belső részleteit az objektumoknak. Az implementációs modelleket a gyakorlatban sokszor design modellnek is nevezik. Hogy pontos legyen a software modellje, a design modelleket folyamatosan karban kell tartani, ahogy a software fejlődik és módosul.
Mivel az elavult modell haszontalan, csak a kiválasztott design modelleket helyénvaló karbantartani; különösen azokat a design modelleket melyek a rendszer komplex aspektusát írják le.