Mivel mikotoxinok voltak, vannak és lesznek, két dolgot tehetünk: az egyik az, hogy lehetőségeinkhez mérten jó minőségű termékeket vásárolunk. Másrészt sem az idegrendszerünket, sem az immunrendszerünket, sem a májunkat (kiválasztó szerveinket) nem terheljük fölösleges anyagokkal, illetve bevisszük a testünkbe azt, ami szükséges és hasznos (antioxidánsok, fitokemikáliák). A fitonutriens vagy fitokemikália elnevezés gyűjtőfogalom, amely a növényekben rejlő tápanyagokra, kémiai vegyületekre utal. Időről időre a kutatók egyre több fitokemikáliát azonosítanak, amelyek szerepe ma már nem képezi vita tárgyát: jótékony segítői szervezetünknek.
Az emberi és állati testszövetekben a mikotoxinok nem halmozódnak fel, kivéve az ochratoxin A.) Állati eredetű termékek révén toxint mérheto mennyiségben nem lehet a szervezetbe juttatni, inkább növényi nyersanyagok útján.
A klasszikus búzafajták betegségre való fogékonysága elgondolkodtató tény, ezért érdemes a jóval ellenállóbb (és jellege miatt szennyezettségben is kisebb terhelést jelentő) tönköly, illetve tönkölybúzafajták felé fordulni. Ezek mellett a zab, a rozs, a hántolt árpa, a köles, a hajdina, a barna rizs, az amaránt fogyasztása is javasolható, amelyek a mikotoxinok terén is kisebb, sőt elenyésző terhelést jelentenek.
A reformtáplálkozással kapcsolatban sokan csak a teljes kiőrlésű búzaliszteket említik, ami önmagában még nem jelent valódi reformot. Hiszen nem építhetjük a táplálkozásunkat csak a búzára – még ha koptatott a mag, és teljes kiőrlésű lisztből sütjük a péksüteményeket, akkor sem. A jövő a búza fogyasztásának jelentős csökkentése felé mutat, mind a búza hiányos összetétele, mind egyéb tényezők miatt.